Chicago 70%-a leégett 1871-ben, ennek köszönheti a belváros, hogy gyönyörű szecessziós felhőkoracolói vannak. Magyar mércével ezek a szecessziós toronyházak is felhőkarcolók, mondjuk 30-40 emeletesek, de aztán a hetvenes években jött a nagy felhőkarcoló-boom, és akkor épültek a legmagasabbak.
A John Hancock azt hiszem egy évig volt a világ legmagasabb épülete, de lehet, hogy kettő, ezt körözte le a Willis-tower, korábbi nevén Sears-tower, ami egy Otto-katalógus alapon működő kereskedelmi cég központja volt. Ez 22 évig volt a legmagasabb épület, utána lehagyta a Taipei 101, most meg már mindenkit lehagyott a Burj Khalifa.
De a lényeg, hogy itt tartózkodásom kétésfeledik napján már elég magabiztosságot gyűjtöttem ahhoz, hogy ne csak messziről / alulról / felülről csodáljam ezeket a szecessziós csodákat, hanem néhányba be is menjek. Persze volt, hogy azonnal kiküldtek, vagy csak rám szóltak, hogy ne fotózzak. Meg volt, aminek sajnos teljesen átalakították a belső terét. De mivel a szecesszió a kedvenc építészeti irányzatom, ez a város mennyország számomra (a másik ilyen hely Glasgow).
Hééé!!! Mi ez a szünet… ?
Tetszik. Az mi ott? Az 5. és 7. képen lévő épület. Tökvicces, mert eddig, nemgondoltam bele soha, így felse tünt, hogy ezek a “magas” házak is adott stílusban épültek. S hogy ezek építésénél is tervezőnek arányosan (gazdaságosan) bekellett vinni azokat a motívumokat, amik mondjuk egy polgári háznál kézenfekvőbek.