EP-vizuál1: Az ember jó

DSC_0128a

Édesapámnak, a barátja szerint, az a fölfogása az emberről, hogy az ember jó. Hö-hö, mondja édesapám barátja, aki ezt mint valami abszurdumot emlegeti, viszont mégis szinte büszkén és jókedvűen hozza föl újra meg újra társaságban, mintha azt mondaná, lám, micsoda szép barátom van. Édesapám, a barátja barátja, vigyorogva hallgatja ezt. De egyszer odasúgta a barátja fülébe (aki az embert, okkal, vérengző vadállatnak tartja, vagy azt mondja, ha kicsit becsíp, hogy igen, igaza van apámnak, jók, ám ezt nem tudják magukról), hogy amikor én azt mondom, az ember jó, akkor én nem az emberről beszélek, hanem arról a módról, ahogyan az emberről beszélek. Ekkor édesapám barátja áthajolt az asztalon, és hosszú csókot lehelt a papám ajkára, meleg, nedves, lüktető csókot, amit addig, értelemszerűen, soha nem tett. Így ismerkedett meg édesapám édesanyámmal.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s