Az igazság keresése és a női test

Hihetetlen rövid idő alatt elolvastam Kalmár György (egyébként remek) könyvét, melynek címénél már csak a címlap és annak dizájnja ijesztőbb.

Cím: “A női test igazsága”

Alcím: Esettanulmányok a női test és az igazság figuratív kapcsolatának történetéből Chaucertől Derridáig

A címlap:

kalmár györgyHogy lehet egy ennyire amatőrnek kinéző fotóval egy ilyen komoly (és jó) könyvet kiadni? Biztos valami antik vagy reneszánsz szoborcsoportra játszik rá, aminek felismeréséhez én nem vagyok elég művelt – de komolyan, nem mertem a könyvet olvasni a 14-es villamoson, nehogy azt gondolják, valami olcsó pornót olvasok.

Másrészt pedig kiderült, hogy viszolygok az idézőjelbe tett címektől. Ez nagyon különös reflexiókat váltott ki belőlem: rá kellett jönnöm ugyanis, hogy a legtöbb tanulmányomnak vagy cikkemnek bizony valamilyen nagyon frappáns és stílusos idézet a címe, ami persze idézőjelben van.

Azonnal felhagyok eme szokással, csak még gyorsan – kivétel gyanánt – befejezem a “Your species” című cikkemet… :)

Na, a lényeg: a könyv remek. Igen bonyolult kultúratudományi és irodalomelméleti eszköztárt mozgat, és mindvégig úgy éreztem, (a) értem, mit mond, és (b) releváns megállapításokat tesz. A cím pedig amennyire idézőjeles-nemtetszős, annyira frappáns: arról szól az összes fejezet, hogy az európai filozófiai és irodalmi hagyományban amikor a filozófusok (vagy a történetek szereplői) az igazságot keresik, akkor mindenféle nőkhöz és női testrészekhez hasonlítják azt. Ez természetesen visszahat arra, hogy hogyan képzelik el a férfi elméletészek és írók és költők és mások a nőt és a nő testét.

Iderakok most egy szép képet, a Nuda veritas-t (meztelen igazság) Klimttől. Miért nő az igazság? Miért meztelen? Miért csak a nemiség kontextusaiban lehet (a nyugati kultúrában) az igazságot (igazságokat) keresni? Mit jelent, és milyen módokon kapcsolja össze kulturális örökségünk az igazság keresésének elvont projektjét a testtel?

nuda veritasTaláltam még egy szobrot, címe Veritas, azaz igazság (készítette Raffaele Monti 1818–1881). Egy meztelen nő. Fátyollal a fején (a fátyolról majd a Sade-ról szóló fejezetben esik szó, és utána állandóan).

veritasJaj és ez a kedvencem a fátyolozott női test és az igazság témájában. Címe: Modesty, azaz szerénység. Ennek a szobornak.  Ha ha ha ha ha ha ha.

0563A_ 013modesty(Antonio Corradini, 1668-1752, pont váltották egymást az 1740-es születésű Sade-dal.)

Az elképzelések az igazság és a női test kapcsolatáról valamennyire változnak a történelem és megjelenéseik folyamán, de meglepő módon nagyon kevéssé. Még Barthes és Derrida posztstrukturalista szövegei is, melyek egyébként fokozottan önreflektáltak és tudatosak, szóval még ezek is hajlamosak időnként visszacsúszni az elérhetetlen igazság(ok)at az elérhetetlen női testhez való hasonlításhoz.

Ez a könyv nagyon érdekes volt számomra, mert személyesen nagyon zavar, hogy a társadalom csak a férfiakat engedte gondolkozni egészen a közelmúltig – és ott is csak egy földrajzilag jól körülhatárolható területen, a nyugati kultúrában. Így most legalább megtudtam, hogy cserébe ezek a gondolkodó férfiak (meg az egész kultúra…) jó sokat szenvedtek saját komplexusaik miatt. Haha! Édes bosszú!

Röviden beszámolnék a könyv fejezeteiről: Az első két fejezet a középkorral és Chaucerrel foglalkozik. Chaucerrel kezdődik az angol irodalom, ha nem számítjuk persze azt a részét, amely előtte volt. :-) A Canterbury mesék a 14. szd. tudását és mentalitását tükrözi, ebből a lovagi eszményeket és a nő vágyának megjelenését elemzi Kalmár György. A lovagi eszmények a könnyebb rész, azaz a lovag mindig csak vágyakozik, vágyakozik, meg vágyakozik, és mindent megtesz, hogy az eszményét el ne érje. Ehhez kapcsolódik az az eszmény, hogy a múltban minden egész volt, a jelen pedig egy hiány (kasztráció, mondaná Lacan.)

Az, hogy mi után vágyik a nő, az már sokkal érdekesebb. Ez a nyitó fejezete a könyvnek, A Bath-i asszonyság meséjének elemzésével. Ez egy nagyon durva mese szerintem. Úgy kezdődik, hogy egy lovag megerőszakol egy nőt, és a király ezért ki akarja végezni. A királyné közbenjárására azonban adnak egy évet a lovagnak, hogy kiderítse a választ arra a kérdésre, hogy mit akar a nő, és ha kideríti, akkor nem végzik ki. Hát jó kérdés, hogy a lovag most cseberből vederbe került-e, mert aki úgy kezdi a másik nemmel való viszonyát, hogy megerőszakolja a másikat, az nem biztos, hogy ezt ki tudja deríteni, másrészt meg az erőszaktevőket jól büntessék meg. Na de nem büntetik meg, hanem szegény szerencsétlen kóvályog a nagyvilágban, miközben halála napja csak közeleg és közeleg. És az utolsó napon (na ná) találkozik egy rút banyával (na ná), aki hajlandó elmondani neki a helyes választ, ha a lovag teljesít egy utólag megnevezendő feltételt. Beleegyezik. A helyes válasz, hogy a nők arra vágynak, hogy vágyaikat követhessék, és a kapcsolatukban ők irányítsanak. (Mindezt már egy szigorú patriarchális középkori rendben :) ) Meg is kegyelmeznek a lovagnak, akin be is hajtják a látatlan ígéretet: vegye feleségül a banyát! (Na ná.) A nászéjszaka előtti szorongásban a banya megkérdezi a lovagot, hogy ha választhatna, szép de hűtlen, vagy rút és vén, de jó feleséget szeretne. A lovag belátja, hogy ez egy nagyon hülye választás, és inkább rezignáltan rábízza a döntést a feleségére – és ekkor (na ná) a banya átváltozik szép és jó feleséggé.codex_manesse_johannes_hadlaub

Ezt a történetet nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, a könyv végigvisz egy csomó gondolatmenetet, például hogy ebben a mesében is csak megerősíti és visszaigazolja magát a hatalommal társított férfi nézőpont, mert megkapja a főzni is tudó playboynyuszit. De az is tetszik nekem, amikor egy fejlődéstörténetként olvassák ezt a mesét, hogy hogyan jut el a lovag oda, hogy a nők totális meg nem értésétől és barbár viszonyulástól (nemi erőszak) eljut odáig, hogy a házasságában az irányítást átadja a feleségének, amikor belátja, hogy milyen hülye szélsőséges elképzelések között ugrálgat a patriarchális társadalom.

Igazából visszaolvasva a blogomat, olyan felszínes és banális összefoglalókat írok ezekről a tök jó gondolatmenetekről, amelyeket simán nevezhetnénk erőszaktevésnek is..

Na mindegy.

A harmadik fejezet Sade márkiról szól. Sade márki írásait egyáltalán nem idézi olyan magabiztossággal a könyv, mint ahogy a Chaucer-sorokat idézgette. :-) Azt hiszem jobb is. Egy Sade-idézet van csak, amelyből azért viszonylag jól feltárul a Sade-i világ perverzitása, és most azt fondoltagatom, összefoglaljam-e, mert az előző blogomat egy Edward Weston-kép miatt feljelentették, ez meg mégiscsak morálisan sokkal felforgatóbb tartalom mint egy fekvő női akt, amely sivatagra emlékeztet, és egy homokdűne, ami nőre emlékeztet.

Hát hát.autopsy

Úgy döntöttem, a lényegre szorítkozom. Van két férfi, akik szűzlányok holttestét kívánják boncolni (hogy mi számít szűzlánynak, az bizony súrolja napjaink pedofília-fogalmát). A lényeg lényege, hogy úgy gondolják, az ilyen érintetlen lány szűzhártyája  mögött fellelhetik az igazságot. Az olyan metaforák, mint az igazság odaát van, meg az igazság testét fánylak takarják, meg felfedi az igazságot, meg a meztelen igazság, mind megmutatják, hogy amennyire perverz (szadista) Sade, annyira ott van a nyelvben az őt (is) mozgató gondolat. A könyv tézise szerint pedig a felvilágosodás korának tudományos felfedezéseit ugyanaz a lelkesedés és ugyanaz a metaforizáció hajtja, mint Sade-ot. Vagyis a természetet mindig nőként képzelték el, és elemzéseikkel és kísérleteikkel Francis Bacon és társai az igazság mélyére akartak járni (hatolni). És például az első boncolásokat is nőkön végezték…

rocksztar_leszek_mama_SE_06_az_igazsag_odaat_vanA Sade-os után jön a John Donne-os fejezet, egyik személyes kedvencem, mert nagyon szeretem Donne-t. Van egy híres verse, melyben könyörög a szeretőjének, hogy ugyan vetkőzzön már le, de valahogy az az ember érzése, hogy amennyire pajzán a tartalom, annyira lúzer a költőcske, és csak nem akar vetkőzni az a némber… :) A különböző szerepek viszonylagosságáról és elbizonytalanodásáról és az iróniáról ír Kálmán György, de mivel halmozottan fáradok, nem fogom a gondolatmenetet reprodukálni.  A vers, Faludi György átköltésében, megzenésítésre került valamelyik együttestől, persze, hogy nem jut eszembe a neve…

Ezután jön a Barthes-os fejezet, A szöveg öröme c. Barthes-szöveg kapcsán. Ahogy az lenni szokott, most sem értem, hogy mit is akar Barthes, hova akar kilyukadni, és miért nem mondja egyszerűbben, amit mond. A legtöbb bölcsész arra szokott panaszkodni, hogy nem érti Derridát – hát nekem vele semmi bajom nincsen, ellenben Barthes… Kizárt, hogy én őt felfogjam, hacsak nem a fényképezésről ír. Azt még tudtam követni. Barthes is használja, de átértelmezi a fátyol-metaforikát. Az igazság fátyol által van letakarva, de ő már nem úgy képzeli el a dolgot, hogy az igazság odaát van, és huss, csak el kell rántani a fátylat az igazságról (és annak meztelen női testéről), hanem hogy szétnyílik a fátyol valamilyen hasadás mentén és onnan (óóóó) felsejlik az igazság egy apró kis részlete. Ilyen kis intimen. Hát ez is jó banálisan hangzik így. De a könyv jó.

derridaVégül az utolsó fejezet derridás. Ő úgy konceptualizálja a nőt, mint aki visszautasítja, hogy a patriarchális diskurzusban részt vegyen (ó, a visszautasítra is valami idegen eredetű szót kellett volna írnom). Szóval ez egy pozíció, amelyből amolyan derridásan bebizonyíthatja, hogy pont az ellenkezője igaz mindannak, amit gondoltunk. Hogy a patriarchális-fallogocentrikus berendezkedés hogyan veri át saját magát. Derridánál is van amúgy fágyol, de nem egy egyszerű lepel, mely elválaszt az igazságtól, hanem redőzött és bonyolult, és jól bele lehet gabalyodni.

Derridát könnyűszerrel lehet úgy is értelmezni, hogy elméletében, melyben az egész rendszert akarja felforgatni, tulajdonképpen megismétli a hagyományos felállást: a nő és a férfi szembeállítását, egy távollevő eszmény (a nő) kijelölését. Főleg a Barthes-os és a derridás fejezeteknél külön érdekes, ahogy különböző feminista filozófusokkal ütközteti ezeket a posztstrukturalista és dekonstrukciós elméleteket Kalmár György. Kezdve ott, hogy a 80-as évek óta a feminizmusban nem létezik “a nő”, csak nők. Igazából ilyen ütköztetés lehetett volna többször is. Vagy még egy fejezet, Derrida után (ha lehet Derrida után még bármi :) ) amelyben az igazság(ok) újabb, gender-érzékeny koncepciói kerülnek bemutatásra.

Amit hiányoltam még a könyvből, az a katolikus egyházban mégiscsak meglévő – és igencsak komplikált – női hang bemutatása. Oké, a könyv szekuláris gondolkodókat és irodalmi alkotásokat elemez, és bemutatja, hogy a társadalmi rend, melyben a férfi az aktív fél, a nő meg a passzív, hogyan jelenik meg és termeli újra magát. Tehát nem akar vallási dolgokkal foglalkozni. Ez a társadalmi rend (fallogocentrikus világkép, bizony, szakszavakat is csepegtetek lassan-lassan) a vallási tanításokban gyökerezik, de szépen le is váltak egymásról. Így, bár nem értek hozzá, meg nem is olvastam szentté avatott nők látomásait sohasem, érdekelne, hogy ők, mint női szerzők, akiknek megjelent az Igazság, hogyan konceptualizálják az igazságot. Például a wikipédián most rákerestem a katolikus egyház egyháztanítóinak listájára, akik közül három nő is van: Avilai Szt Teréz, Sziénai Szt Katalin és Lisieux-i Szt Teréz. Ja nem, négy! A Hildegárd is női név. Ők hogy látták az igazságot? Van női test? Mi van helyette?

Ami még érdekes lehet, az természetesen Mária, aki Isten anyja, aki megszülte az igazságot. Neki ezek a megszólításai vannak: “igazság tükre”, illetve a test helyett tárgyiasítás – nagyon érdekes: “bölcsesség széke”, “lelki edény”, “tiszteletes edény”, “ájtatosság jeles edénye”, “titkos értelmű rózsa”, “Dávid király tornya” (ennek Freud örülne), “elefántcsont torony” (ennek is), “Mária aranyház”, “Frigynek szekrénye”, “Mennyország ajtaja”.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s