Leeds és képregénykonferencia

Leeds nem az a hely, ahova elmennék, ha turista lennék. a) nincs olcsó szállás b) nincs sok látnivaló c) a belváros undorító. Visszafelé haladva: a belváros olyan, mintha csak és kizárólag steril és akadálymentesített vásárlásból állna az élet, geometrikusan elrendezett bolthálózattal, négyezer egymást metsző váciutcával.

DSC_0069a

Látnivaló: igyekeztem két templomba is bemenni, mivel odavagyok mindenért, ami nem barokk vagy reneszánsz – egybe se sikerült. Szállás: az én árfekvésemnek leginkább a hostel felelne meg, de mivel nincs, ami ide vonzza az embert, nincs hostel sem. Hála Istennek szereztem ingyen szállást két éjszakára, a harmadikat meg airbnb-ben töltöttem. Ez volt a legjobb: végre egy olyan városrészbe juthattam el, ahol tényleg laknak emberek, ami Leeds igazi arca, nem a kozmetikázott botoxolt karácsonyi dekorációs.

Így nézett ki a kilátás a szállodából reggel (mindig csak reggel esett):

LeedsÍgy nézett ki a kilátás az airbnb-ből (aki nem tudná: az airbnb egy online felület, ahol bárki meghirdetheti és kiadhatja a kisszobáját vagy akár egész lakását. A rendszer rárak valahány százalékot az árra foglaláskor, de még így is sokkal olcsóbb, mint egy szálloda vagy hagyományos bed and breakfast. És még a helyiekkel is lehet beszélgetni. Én pl egy nagyon jó fej párnál aludtam, tök jót beszélgettem a sráccal, amíg itthon volt, aztán lelépett bulizni. Lazán egyedül hagytak a lakásban, semmi para.)

DSC_0077Leedsbe látogatásom és jelen bejegyzés apropója a Comics Forum konferenciája volt, melynek témája képregény és erőszak volt. A Leeds-i városi könyvtárban többnyire nyugati és többnyire fiatal (doktroandusz, friss doktoris) kutatók gyűltek össze, de voltak nem nyugatiak és nem annyira fiatalok is, nagy nevek is. pl. Hugo Frey. Rajtam kívül egy román lány képviselte Kelet-Európát, ő egy olyan libanoni képregényről beszélt, az A Game for Swallows-ról, amiről én már publikáltam. :-) Szóval erre nagyon büszke voltam és vagyok, mert nem olyan egyszerű ám publikálni… Ahogy várható volt ezután, elég hasonló az izlésünk és hasonló témák érdekelnek bennünket, szóval jól kijöttünk. Amúgy meg sok angol volt, két ír, jópár amerikai, legalább egy ausztrál, és egy spanyol, aki Ausztráliában él, szóval ez nem tudom, minek számít. Plusz még azok, akiket elfelejtettem.

A konferenciát Ian Hague szervezte, egy fiatal srác, aki nem rég fejezte be a doktoriját, és már hatodik éve szervez képregénykoncerenciát. A közös sörözésen (ilyen is volt) sokat kérdeztem gyakorlati szervezési dolgokról, és ez újra lendületet adott, hogy mégiscsak szervezzek magyar képregénykoncerenciát valahogy… Nagyon érdekes volt például, ahogy a pénzszerzési lehetőségeket megközelítette. Én leegyszerűsítve úgy állok a dolgokhoz, hogy a magyar felsőoktatási helyzet a pokol, a nyugati meg a kánaán, ez árnyalódott most úgy, hogy olyan kánaán, amiért meg kell dolgozni. De legalább ha csinálsz valamit, annak lesz jutalma. A lényeg tehát, hogy Angliában sem egyszerű konferenciát szervezni képregényes témában, de a pénzszerzés tekintetében egyáltalán nem függnek annyira az államtól, mint mi. Sokat kell kilincselni, hogy szponzorokat találjon az ember ahhoz, amit csinál, de előbb-utóbb találni fog. Na, hát én ezt itt nem tudom elképzelni, két okból. Az egyik a hozzáállás: nagy cégek kapnak adójóváírást vagy valami mást, ha szponzorálásra költik a pénzüket, de ezek mind sportolókat és egyéb hülyeségeket támogatnak (sarkítok) és nem kulturális dolgokat. A másik ok, hogy ott ha kicsi is a piac valamire, az is nagyobb, mint itt, tehát a) van olyan hazai (azaz angol) cég, kiadó, vállalkozás, magánszemély, aki úgy gondolja, az ő profilja és a képregénykoncerencia közönsége egybeesik, mert van képregénykiadás, sőt van akadémiai azaz tudományos képregényes szakfolyóirat, kettő is, és jelennek meg tudományos könyvek képregényekről. És ezeket nyilván egy képregénykoncerencia közönsége örömmel teszi a szatyrába, a pénzt meg otthagyja. És b) van egy jól meghatározható, ámde kicsi tudományos mag, akiket definiálni lehet, akiknek konkrét érdeklődésük, elhivatottságuk, igényük és pénzük van arra, hogy majd megtérüljön a koncerencia szponzorálása. Na hát Magyarországon ilyen sincs :-)

De most nem panaszkodni akarok, a lényeg, hogy Ian nagyon profi szervezővé lett az idők során, nagyon stratégikusan gondolkodik, és ennek a stratéga-szemléletnek köszönhetően a disszerzációjából írt könyvét a Routledge jelentette meg, ami nem akármi. A címe Comics and the Senses, azaz Képregény és az érzékszervek. Nagyon érdekes, főleg az érintés érdekelne, de a könyv aranyárban van… Meg talán annyira nem is jó. Orbán Katalin hasonló témában írt cikkét alaposabbnak és érdekesebbnek találtam, mint amit Iantól olvastam. Vagy inkább az lehet a magyarázat, hogy Ian történész, Orbán Katalin meg irodalmár?

Comics Forum closing panel

Comics Forum zárő és visszatekintő panel

Szóval a konferencia témája az erőszak volt. Mindenféle téma előkerült, én a Háború2 szekcióba kerültem egy fogalmam sincs, miről szóló előadás mellé, valamint egy igen érdekes téma mellé: 70-es évek brit képregényeinek erőszakábrázolása. De volt még egy nagyon érdekes előadás a Spanyolországban mostanában egyre népszerűbb témának számító polgárháborús képregényekről és az azokban ábrázolt erőszakról. Franco alatt nem igazán lehetett bemutatni, milyen kínzások és mészárlások zajlottak, most pedig valahogy elindult az emlékezésmunka a képregények frontján is. A legérdekesebb előadás arról szólt, hogy a manga és a japán nyelv általában mennyire zenei és hangutánzó, és hogy a japán írásjelek totál beépülnek a képekbe, és hogy mennyire lehetetlen lefordítani bármilyen nyugati nyelvre ezeket a mangákat. Számos stratégia van, de a lényeg, hogy erőszakot jelölő hangfestő szavak esetében a POW! és társai meg se közelítik azt a mennyiséget és azt a kreativitást, amit az eredeti mangák.

A konferencia legnagyobb tanulsága számomra az volt, hogy

– azok a nem mindig tiszta eszközök, amikkel Magyarországon kutatni lehet, elegendők ahhoz, hogy színvonalas kutatást végezzen az ember, hogy releváns kérdéseket tegyen fel, és releváns válaszokat találjon

– képregényt viszont nem lehet eleget olvasni, mert nincs meg könyvtárakban, megvenni a Magyar keresetekhez képest nagyon drága. És akkor még nem beszéltünk az amazon 4 fontot is meghaladó postaköltségéről. (Nekem nem igényem, hogy a képregényeket lefordítsák magyarra, de nyilván eszméletlen jó lenne, ha lenne minőségi magyar képregénykiadás és KERESLET)

– pénz nélkül nem lehet csinálni semmit. Még a román csajnak is állták az utazási költségét, természetesen az amerikaiaknak, angoloknak, stb mind.

– nem lesz magától semmi, kreatívnak kell lenni, és meg kell dolgozni azért, hogy az embernek legyen a jövőben munkája, kapcsolatai, lehetőségei.

– a japán kaja finom.

Japán kaja

Japán kaja

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s