A könyvtárakról (és a végén a működő felsőoktatásról)

Tegnap beíratkoztam a Science and Engineering (Természet- és műszaki tudományok) könyvtárba. Gondoltam kiderítem, mitől döglik a légy, mitől olyan menők a hazai felsőoktatási politika példaképei, a természettudósok és műszakisok. Mert ugye Magyarországon mindenki más ássa el magát. Ezen felül arra is kíváncsi voltam, mit tudhat a könyvtáruk, ami egy bölcsészt is meglep. Szóval beíratkoztam.

Na jó, nem így történt.

Az történt, hogy eltájoltam magam és rossz könyvtárba iratkoztam be… :-) :-) Mármint nem földrajzilag tájoltam el magam, hála Istennek elég jól tájékozódom mind térben, mind térképen, hanem konceptuálisan: valahogy akármerre jártam, mindenütt ki volt nyilazva, hogy a 18. utcai könyvtár épp merre van, és én ebből azt gondoltam, hogy biztos az a főkönyvtár. Pedig dehogy! Az csak a természet- és műszaki tudományok könyvtára.

A főkönyvtár 10 emeletes, és ma reggel így nézett ki:

DSC_0002

A Thompson könyvtár

Ez csak kis része az épületben tárolt tíz emeletnyi könyvnek, mert középen van egy tornya, ami tele van könyvekkel, és ilyen a kilátás a kilencedikről, ahol azok a könyvek voltak, amik nekem kellettek:

DSC_0005

A jobbközépet elfoglaló fehér épületben dekkolok én egész nap, az a Billy Ireland Cartoon Library and Museum

Még tegnap este lefényképeztem, hogy süt a nap, mert annyira meglepőnek találtam ezt a jelenséget, hogy meg kellett örökítenem. Így sütött a nap tegnap 5-kor, amikor Paul Williams-szel kávézni indultunk, és első lendülettel bementünk egy olyan étterembe, ahol nem szolgálnak fel kávét. Milyen ország az ilyen? Hiába van nekik 18. utcai természet- és műszaki tudományok könyvtáruk, ha ilyen helyek valahogy létezhetnek.

DSC_0542Paul Williams egy brit képregénykutató, akivel most ketten uraljuk a képregénykönyvtár olvasótermét, és az ő karrierje kiválóan példázza, milyen is az, ha egy okos ember működő felsőoktatásba kerül: szerintem olyan 35-37 éves lehet, 2005-ben megszerezte a doktoriját science fictionből, utána nem ingyen tanított, mint mi szoktuk, hanem óraadó volt erre-arra, aztán lett belőle adjunktus meg miegymás, és mostanra docens az exeteri egyetemen. Most épp nem semmilyen egyetemi kötelezettségeinek eleget tennie, mert az AHRC, amit magyaríthatunk NKA-nak adott neki egy  – mindenki üljön le 144,000 fontos ösztöndíjat, hogy megírja a (sokadik) könyvét és szervezzen belőle egy kiállítást Londonban. Amúgy a kutatási témájának a címe Reframing the Graphic Novel, és az amerikai-angol képregény átalakulásáról szól a 70-es években.

És mivel életemben eddig egyszer voltam Starbucksban a dublini repülőtéren, véletlen egy elég nem olcsó kávéra hívattam meg magam vele, egy kicsit lelkifurdalásom is volt, de aztán most úgy gondolom, hogy száznegyvennégyezer fontból csak ki tudja gazdálkodni. :-)

Amúgy meg nagyon jó fej és vörös a haja, és még ebédelés céljából sem hagyja abba a kutatást. Engem természetesen az ebéd éltet: amikor azt lehet várni, amikor meg lehet emészteni, és amikor a másnapit ki lehet gondolni.

Advertisements

3 thoughts on “A könyvtárakról (és a végén a működő felsőoktatásról)

  1. Pingback: Egyetemi terek behavazva | Perezvon's Geometry

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s