A buszokról és a leszállásjelzésről

A legnagyobb különbség a magyar buszokhoz képest, hogy itt a buszsofőr ember. Ezen most mindenki mélázzon el, főleg a pestiek, és gondoljanak arra, hogyan szállnak fel bármely buszra és hogyan szállnak le róla. Először is, a buszok tök nagyok, leszámítva azt, amelyik a várba megy; és semmi szükség nincs arra, hogy az ember kapcsolatba lépjen a buszsofőrrel. A legtöbbször ha a buszsofőr jelenléte mégis érezhető, az azért van, mert a hangosbemondóban osztja az észt az utasoknak, vagy ordítva kommentálja, hogy milyen az aktuális forgalmi helyzet. Na itt a buszsofőrrel muszáj kapcsolatba kerülni, mert nála kell lehúzni a bérletet, amin mágneses csík van. És ha látja a sofőr, hogy nagyon rohansz az utca túloldalán, akkor lazán megvár. Ja, a helyi diákok ingyen utazhatnak az összes városi buszon, de sajnos az én látogatóinak bélyegzett diákigazolványom erre nem jogosít fel engem. Továbbá az egész buszozási procedúrát meghatározzák a köszönések: azt egyfolytában illik. Illetve nem is az a fő motivátor, hogy illik, hanem hogy ott van egy ember, aki vezeti a buszt. Egy jelenlét, akinek nyilván köszönsz, amikor megállsz előtte. Leszálláskor pedig nyilván megköszönöd, hogy elhozott.

És ha már itt tartunk, a  legjobb a leszállásjelző. Lefényképeztem nektek – remélem sok műszakis olvassa a blogomat:

DSC_0529Ez a gyönyörű sárga vezetékekből szőtt rendszer behálózza a busz oldalát,  ezt kell megrántani, ha le akarsz szállni. Ilyenkor az automata jó hangosan bemondja, hogy “stop requested,” azaz “megállást kértek,” és a következő földbe szúrt karónál megáll. Angliában és Írországban már megszoktam, hogy nem viszik túlzásba a buszmegállók kiépítettségét, de ott legalább nem beszélt a busz állandóan. Merthogy – főleg hazafele – minden bokornál meg fog állni valaki. A kedvenc megállóm amúgy a “3420 Olentangy River Road.”  Először azért tetszett, mert aki az olentendzsi rivört ki tudja mondani, az biztos, hogy nincs alkoholos befolyásoltság alatt, mostanában meg azért tetszik, merthogy komolyan nincs ott semmi, amiről a megállót el lehetne nevezni? Valami cseszlett földút? Csak ezt az idióta házszámot találták? És vajon meddig tart az olentendzsi rivör út? (Biztos tudtátok, hogy itt mindig a két egymást keresztező utca neve a megálló neve, tehát én a “15th and High”-on szoktam leszállni. Magyarországon csak a keresztutcát használják, ami olyasmikhez vezet, hogy a Corvin-negyedet pár éve még a metróban József körútnak, a villamoson meg Üllői útnak hívták. Továbbá ott van a Dózsa György út metrómegálló meg a 14-es villamosnak is van ilyen nevű megállója, aztán az ember azon kapja magát, hogy a kettő között a 75-ös troli kétszer megáll. :-) )

A harmadik legjobb, a buszsofőr és a vezetékrángatás után az, hogy a busz orrán biciklit is lehet szállítani! Sajnos még nem sikerült lefényképeznem, mert minden alkalommal túlságosan meglepődöm, amikor ilyet látok. De az internet ugye mindenre jó, úgyhogy itt van egy kép a dologról, amire egyenesen bátorítanak is:

Cota_bus2Ja, és vegyetek példát a Major Petiről és Edináról, és kommentáljatok már valamit.

Advertisements

2 thoughts on “A buszokról és a leszállásjelzésről

  1. Pingback: Mi kell ahhoz, hogy átadják a helyet a buszon? | Perezvon's Geometry

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s