Holokauszt képregényben

Nagyon örülök, hogy a méretét tekintve kicsi.ám a szervezők lelkesedését valamint jelentőségét tekintve hatalmas képregénykiállítás, a Holokauszt a képregényekben jelentős sajtóvisszhangot kapott. A kiállítást az Izraeli Kulturális Intézet szervezte ripsz-ropsz. Tavasszal, amikor még az USÁban voltam, szóltak, hogy lehet, hogy lesz valami, aztán egyszer csak kapom az ímélt, hogy megnyitnám-e ezt a valamit, ami már meg is lett rendezve.

Hát megnyitottam. Megtisztelő feladat kiállítást megnyitni, főleg, mivel Magyarországon annyira kevés képregénykiállítást rendeznek. Nem tudom, milyen ennek a látogatottsága, de a megnyitón résztvevők összetétele nagyon érdekes volt. A közönség nagy része hatvan-hetven fölött járt, végigélték az életüket anélkül, hogy szükségük lett volna képregényekre. Valamint ott volt még a képregényes kemény mag egy része. Meg az én rokonaim. Az utóbbi két csoportot nem kell félreni: edzésben vannak tartva. A legelső csoportnál kellett azt elérni, hogy valami – bármi – változással menjenek haza. Ezt csak egy dolog nehezítette: kiderült, hogy nagyon rövid ideig tudnak figyelni.

Igyekeztem alaposan és röviden, ámde mégis Ádámtól és Évától cáfolni a képregényekkel kapcsolatos előítéleteket, és azt az elmékben gyakran lakozó diszkrepanciát, hogy a holokauszt témája és a képregény összeegyeztethetetlen. Rettentő jól felépítettem az előadást (köhöm), amikor azon kapom magam, hogy radikálisan csökkent a teremben az energiaszint, a figyelem gomolygása, meg az az általános hangulati izé, amit az emberek közönségként kibocsátanak magukból. Ekkor beszéltem hozzávetőleg 15 perce, de lehet, hogy kevesebb. Úgyhogy gyorsan rövidre is zártam, elvégre mégse a túl hosszú megnyitóra emlékezzenek ezek a kedves idős emberek, hanem arra, hogy valami új és izgi dologgal találkoztak.

Most rohanok a baptista rádióba, ahol egy kulturális műsorban fogok nem csupán erről a kiállításról, de általában a képregényekről és a képregényekhez fűződő viszonyomról beszélni. Kell is vinnem számomra kedves képregényeket. Elviszem a Maust meg a Rembrandtot, mivel az egyik alap, a másik meg mégis megvásárolható magyarul…. Merthogy igen, a kiállítás legnagyobb hátránya, hogy a kiállított művek magyarul nem hozzáférhetőek. (Kivéve a borzalmasan unalmas Anna Frankot.)

Kedves képregényt nem olvasó magyarok: nem tudjátok, miről maradtok le, hogy nem veszitek a már lefordított ritkaságszámba menő kiadványokat és ezzel hátráltatjátok, hogy bármi a jövőben lefordításra és kereskedelmi forgalomba kerüljön.

Itt olvasható a Népszabadság tök jó cikke: http://nol.hu/kultura/buborekba-zart-szenvedes-1547833. Eljött hozzám a riporter és mindenről kérdezett és mindent lejegyzetelt.

Van még beszámoló a kiállításon a könyvesblogon és a librariuson is.

És meginterjúvolt egy fideliós srác meg a Pax tévé, de nem találkoztam sajnos még egyik anyaggal sem. Hát hiába jártattam a számat? :-)poszter

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s