Bevezetés a grafikus regénybe (Jan Baetens-Hugo Frey)

A héten sikeresen elolvastam a fantasztikus fenomenális belga professzor, Jan Baetens és a több ismerősöm segítőkész témavezetője, Hugo Frey által írt The Graphic Novel. An Introduction (Bevezetés a grafikus regénybe – ie könyv formátumú képregénybe). Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy a Cambridge University Press felkérésére készült, ami azért nem semmi. Maga a könyv Jan Baetens elmondása szerint (haha, olyan helyeken járok, ahol Jan Baetens ilyeneket csak úgy elmond) az amerikai piacra készült, elsősorban az egyre növekvő számú egyetemi hallgatók számára, akik valamilyen órájukon képregénnyel foglalkoznak. Ilyesmi nem csupán irodalom, képzőművészet vagy kommunikáció szakokon történhet meg, hanem jogon és orvosi képzésen is.

A közönségre való tekintettel a könyv nyelvezete és stílusa könnyű és olvasmányos – ezért is írok róla ismertetőt magyarul, mert ez végre egy olyan igényes, egyetemi professzorok által írt könyv, amit az is felfog, aki nem szokott irodalomelméleti tanulmányokat nyálazgatni lefekvés előtt. Szintén a célközönség feltételezett elvárásai miatt a legtöbb példa és elemzés angol nyelvű képregényről szól, ami nekem nagyon tetszett, mert úgy érezhettem, hogy a) milyen fasza művelt vagyok képregényes területen, hogy ennyi mindent olvastam b) amit nem olvastam, azt bármikor megrendelhetem Amazonról és magamévá tehetem, nem lesznek nyelvi akadályaim. Persze a dolog hátránya, hogy ebben a nagypresztízsű kiadványban (szerzők! kiadó!) sem a legnagyobb európai képregénynyelv, a francia, sem a kis nyelvek nem kanonizálódnak.

gr nov

A kötetet nagyon jól összeszedettnek és érdekesnek találom, bár egy kicsit drágának. És ha valaha újra egyetem közelébe kerülök, tuti fogom használni, egyszerűen mert az itt-ott különféle tanulmányokban (sőt, most már egyre jobban tanulmányok hegyeiben) fellelhető hatalmas tudás eszméletlen jól van összeszedve benne. A kötet három részre oszlik, az első a történelmi kontextussal, a második a forma sajátosságaival, az utolsó néhány jellegzetes témával foglalkozik.

Baetens és Frey állítása, amivel egyenesen nekimennek igen sok másik képregénykritikusnak az, hogy a grafikus regény, ami magyarul ugye graphic novel :-) önálló jelenség, amely több, mint sikeres marketingstratégia vagy újszerű nyomdatechnika folyamán előállt újfajta csomagolása a képregénynek. Sokan a meghatározó képregénygondolkodók közül ugyanis úgy tartják, hogy csak képregény létezik amolyan nagy általánosságban, amely bizonyos listázható eszközökkel történeteket mesél és mutat. Mittudomén, minden képregényben van történet, oldalak, szereplők, néha panelek, néha szövegbuborékok, ilyesmi. Emellett vannak, akik úgy gondolják, a képregény definiálásában nagyon fontos a formátum: az, hogy strip vagy képregényfüzet formátumban van a történet, meghatározza, hogyan fogok hozzá viszonyulni, hogyan olvasom, elkezdem-e gyűjteni, szerveződnek-e köré rajongói közösségek, ilyesmik. Ebből a szempontból a grafikus regény nem más, mint egy formátum, amit állítólag Will Eisner vezetett be (de ismerek egy fiatal brit kutatót, aki épp most arról ír könyvet, hogy Eisner kevésbé tekinthető a képregényzseniség állócsillagának, és a könyvformátumú képregény nagyon is benne volta a levegőben a hatvanas és főleg a hetvenes években.)

De azt szerintem mindenki tudja, hogy a 80-as években nagyot robbant a könyvformátumú képregény (Spiegelman: Maus, Moore-Gibbons Watchmen összegyűjtött kiadása, Batman: The Dark Knight Returns, satöbbi). A könyvformátum nagyon sokat segített a képregény láthatóságán, ugyanis máshol és máshogyan lehetett terjeszteni és reklámozni, mint akár a szuperhősös-krimis képregényfüzetet, akár az alternatív szex-drog-rákkendroll önéletrajzi képregényeket. A könyvesbolt egy füzettel nem tud mit kezdeni, de amint gerince lesz, keblére öleli a kiadványt. Tehát azon túl, hogy a grafikus regények nem gyerekeknek szólnak, tehát a témaválasztáson túl a formátumnak is komoly szerepe van abban, hogy világszerte viszonylag népszerűek lettek.

clowes

Na, amit Baetens és Frey mondanak az az, hogy a formátum és a csomagolás azért nem minden, és igenis megfigyelhetők bizonyos jegyek, amelyek alapján a főként a kétezres években virágzásnak indult  grafikus regény külön kategóriát képez.

Néhány tendencia, ami megfigyelhető (és mivel ezek tendenciák, van kivétel dögivel)

A grafikus regények a képregényes eszköztárból egy hosszú, egybefüggő történetet építenek fel (aminek a sikerét kihasználva aztán mindenféle összegyűjtött történetek drága papírra történő újrakiadásának a címlapjára is odaírják, hogy graphic novel)

A grafikus regényekben sokszor szórakoznak a formai hagyományokkal és konvenciókkal.

Fontos és felértékelődik a narrátor.

A történetek sokszor komolyak, melankólikusak: felnőtté válás, magány, identitáskeresés. Az érem másik oldala: a véres és erőszakos témák.

A formátum (mint már írtam) a könyvé.

A terjsztés nem képregényre szakosodott boltokban, hanem áruházakban, dizájnboltokban történik.

Ezeket az ötleteket bontják ki a szerzők részletesen az egyes fejezetekben, ahol nem csak adatokkal, de ötletekkel is elhalmozzák az olvasót. Ajánlom, na. Csak meg kell szokni, hogy minden harmadik példa Chris Ware. :-) De azért sok The Walking Dead is van benne.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s