Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Írtam egy cikket Harper Lee új könyvéről – viccesesn hangzik ezt így leírni, mert neki ez nem az új könyve, hanem a másik. Nekem igazából tetszik, hogy, csak a mondanivalójáról írt, és inkább hallgatott. Persze megélni biztos eszméletlen pokol volt.

Íme egy idézet:

Tudta, hogy cserben hagyta őt az egyetlen emberi lény, akiben valaha is őszintén, teljes szívéből bízott. Tudta, hogy az egyetlen ember, akire bármikor rámutathatott, hogy magabiztosan kijelentse: »Íme, valaki, aki tetőtől talpig úriember« – most nyilvánosan, durván, gyalázatos módon elárulta őt.

Ez a csalódás áll a könyv középpontjában, a bálvány lerombolása, a példaképtől történő fájdalmas elszakadás. Kiderül, hogy a morálisan feddhetetlennek hitt Atticus (aki a Feketerigóban valóban morálisan feddhetetlen és árnyalt karakter egyszerre) a feketék alsóbbrendűségét hirdető kiadványokat olvas, és hasonló gyűléseken vesz részt. Jean Louise, akit egy fekete dajka és egy bölcs fehér apa nevelt, akit gyerekkorában arra tanítottak, hogy ne nézze az emberek bőrét, úgy érzi, meghazudtolták, és eltépték a gyökereit. A csalódás utáni toporzékolás és dühroham Lee fő témája másodikként megjelent könyvében, az eszmék kereszttüzében emberek által elárult Jean Louise vergődése. Ugyan a drámai helyzetek sokszor monológokba torkollnak, és az az érzésünk, hogy egyes karakterek túl sokat szónokolnak, a fiatal nő és egykori dajkája szótlan találkozására sokáig emlékezni fogunk.

Itt olvasható a teljes cikk.

menj állíts őrt

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s