Ohran Pamuk: Az ártatlanság múzeuma

pamukEz a könyv már nagyon régóta figyelt a polcomon. Egyre jobban aggasztott, hogy nem olvasom, sőt, hogy egy olyan sorozatban adták ki, amiből több is van, és egy kötetet se olvastam. Aztán csak rászántam magam.

A könyv első fele nagyon tetszett. Élveztem olvasni, ahogy az író bevezet a világba: a török viszonyokba a közelmúltban, a címszereplő férfi és nő teljesen törvénytelen kapcsolatába, és a saját posztmodern történetmesélői világába. Élveztem a történetmesélői gegeket, ahogy Pamuk saját magát is beleírja a sztoriba, valamint hogy folyamatosan megszólítja az olvasót, és tulajdonképpen az egész regényt kiállítási katalógusként állítja be. Az ártatlanság múzeuma nem más, mint a reménytelen szerelmének emléket állító főszereplő által vezetett intézmény, egy valódi múzeum. Ez a múzeum természetesen a szeretett nő, Füsun házában került berendezésre, és a Füsuntól lopott tárgyakat tartalmazza. És igen, Pamuk ezt a múzeumot a valóságban is létrehozta, pontosan ott áll és ugyanúgy néz ki, ahogy a regényben bemutatásra kerül, és ugyanazok a nosztalgikus kacatok láthatók benne, amik az egyes fejezeteket mozgatják. http://en.masumiyetmuzesi.org/

Bár kiállítási katalógusról van szó, elég rendhagyónak mondanám. A kleptomániába hajló jómódú főszereplő, Kemal, egyes szám első személyben vall, hiszen minden tárgyról Füsun jut eszébe, akiről meg a szex jut eszébe. Pamuk tabudöntögető módon beszél férfiakról, nőkről, és a szexről. El tudom képzelni, hogy ez a könyv az egyre konzervatívabb Törökországban sokkolt. Olvasás közben sokat gondolkoztam a kétszínű erkölcsökről és a látszat fenntartásáról, amik a könyv egyik fő témáját adják. Érdekeltek a a családi viszonyok, a társadalmi osztályok, az elhidegült vagyonos szülők, a skatulyázás, a török filmtörténettel foglalkozó részek. Aztán az egészre ráuntam.

Thenovellives_0

Erre a könyvre ráfért volna egy erős kezű szerkesztő, aki kétszáz oldalt kihúz, és még így is egy kerek történetet kaptunk volna.

De leginkább nem is a hossza miatt untam rá a könyvre, hanem Kemal és az elbeszélő teljesen reflektálatlan világszemlélete miatt. Ebben a könyvben a főszereplő a szerelem nevében gyakorlatilag börtönbe zár egy nőt. Kemal egész életében szerelmes a gyönyörű Füsunba, akivel kb. másfél hónapig tiltott viszonyt folytat, majd szakítanak, és innentől a főszereplő férfi egész élete akörül kattog, hogyan kaphatná vissza a lányt. Elsodródnak egymástól, majd újra keresztezi egymást az életük, és Kemal egyre inkább kisajátítja az azóta férjhez ment Füsunt. Mindeközben Kemal a levéltárosok precizitásával katalogizálja az érzéseit. Számára minden egy nyom, ami Füsunhoz való ragaszkodásáról beszél, és közben nem veszi észre, hogy Füsun egyre kevésbé van jelen. Lehet, hogy Pamukot egyszerűen csak nem érdekelte, mit gondolhat a női karakter. Lehet, hogy észre sem vette, hogy a szexuális szabadság részleteinek megírása közben is mennyire klasszikusan továbbviszi a férfiak az elsők, a nők másodlagoak sablont.

Kemal tényleg csak Füsunért, illetve Füsun birtoklásának ideáljáért él. Azzal, hogy segít neki színészi karrierjét elindítani, megszabja, hogy mit és mikor csináljon. Azzal, hogy odaszokik a családhoz vacsorára, minden emberi kapcsolatától eltiltja a nőt. Füsun gyakorlatilag nem is érintkezhet mással csak Kemallal, az anyjával, és a férjével (aki szintén megér egy misét). Engem ez nagyon nyugtalanított az olvasás közben.

Ez egy olyan 662 oldalas könyv, amiben egyszerűen nincs tere a nőnek, pedig róla szól minden egyes mondat, róla szól a múzeum. Vagyis ezt mondja Kemal. De az igazság az, hogy a mondatok és a múzeumi termek a birtoklási vágyról szólnak és az egyre leszűkülő térről. A szerelem csak egy névleges dolog, aminek jegyében egyszerűen ellopja azokat a tárgyakat, amiket Füsun megérintett, fésűket, csatokat, cigarettacsikkeket. És eközben Füsun alig mond valamit, és semmiképp sem dönt semmit. Jelenléte távoli, sőt, mellékes.

pamuk2

SPOILER. Persze lehet, hogy nem akkora nagy spoiler.

Füsunnak nem marad mozgástere, és végső soron csak egyetlen lehetősége van, az öngyilkosság. Ez is szavak nélkül történik, mint oly sok minden Füsun körül, és Kemal egyáltalán nem érti miért hal meg Füsun. Ebbe nem tud belemagyarázni semmit, nem tudja a saját birtokló vágya fényében értelmezni, így aztán a regényben is nagy talány marad. Sokan a nő halálát kötelező melodramatikus elemként értelmezik, és igen, nyilván beleillik ebbe a hagyományba. Nekem azonban ennél többet jelentett, hiszen ez az egyetlen dolog, amit Füsun csinál, hogy hasson egy kicsit Kemal rendszerére, amiben minden jó előre el van tervezve. És igen, az egész történet nagyon problematikus–okot ad a gondolkodásra,– hiszen úgy tűnik, Füsun is szerelmes, ő is szeretne egy csomó mindent. De aztán lehet azon is gondolkodni, mi van a Kemal által E/1-ben bemutatott “úgy tűnikek” (tünetek) mögött.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s