Deogratias – képregény a ruandai mészárlásról

Ez az a képregény, amiről már végtelenül sokat tudtam, mire magam is el tudtam végre olvasni. A traumával, háborúval, népirtással foglalkozó képregények között abszolút első helyen áll Stassen Deogratiasa, a kritikusok és képregénytudósok közül mindenki szereti, mi több, mindenki írt is róla. Úgyhogy nagyon ideje volt már, hogy felírjam végre én is a karácsonyi kívánságlistámra, amit hála Istennek rajtam kívül a Jézuska is szokott bogarászni.

Első benyomásom az volt (ciki, nem ciki), hogy ez ilyen rövid? Persze ez segített abban, hogy ne ismerjem fel elsőre a becsomagolt ajándékot, de aztán elgondolkodtatott: valóban tipikus lett egyfajta bőbeszédűség a traumával foglalkozó képregényeknél. A legtöbb szerző több száz oldalas képregényt készít, vagy ha kevesebb, akkor keménytáblás a dolog, és ezért vastag. Valahogy a megértés utáni vágy átfordul részletes, vizuálisan véghezvitt analízisbe, valamint a problémák gyökereinek boncoló szándékú feltárásába. Maga a terjedelem tükrözi, hogy menyire nehéz mások számára megértetnünk helyzetünk szingularitását, mennyire sok körülményt, mellékkörülményt kell felvázolni, hogy a másik valamit megértsen abból a traumából, nehézségből, gyerekkorból, háborúból, ami a miénk. Na és persze nem árt, ha a sztori is jó.

220px-Deogratias_cover

Deogratias egy történeti kontextualizáló írással kezdődik, amiből az 1994-es ruandai népirtás körülményeiről tudhatunk meg részleteket. Ezt a történelmi traumát dolgozza fel ugyanis a képregény, sokkal de sokkal érdekesebben és jobban, mint vártam. A kilencvenes évek elején nagyon durván hergelték a kisebbség ellen a rádióban (ez volt a legelterjedtebb média) a legnagyobb ruandai népcsoportot, a hutukat, akik aztán macsétával és minden létező borzalmas dologgal lemészárolták a tutsikat. (Angolul a mészárlásról itt,  magyarul Ruandáról itt. Ezek wikipédia-oldalak.) Én ezt a történelmi bevezetőt átugrottam, mert két barátnőm is foglalkozik doktori disszertáció formájában ezzel a borzalommal, és úgy gondoltam, van elég ismeretem a képregény megértéséhez.

A képregény, mint már írtam, sokkal jobb a vártnál. Igazából teljesen lebilincselt, és az a disszonáns kettősség lett úrrá rajtam, hogy esztétikailag és a dramaturgiai megoldások által teljesen le vagyok nyűgözve, le vagyok bilincselve, miközben péppé aggódom magam, hogy mennyire rossz dolog fog mindjárt megtörténni, hogy a szereplők körül értelmezhetetlen pokollá vált a világ. A képregény címe, Deogratias, a főszereplő kamaszfiú neve, Istennek legyen hála, ezt jelenti. Deogratias pontosan ugyanolyan, mint a többi kamaszfiú, kajtat a lányok után, ha az egyik visszautasítja, inkább talál egy másikat, és szereti a határait feszegetni alkoholtűrés szempontjából. A helyszín egy nem definiált fiktív ruandai falu, ahol a kulturális központ egyértelműen egy francia szerzetesek által üzemeltetett missziós egység. Egyúttal ők tudnak munkát adni az embereknek, és ők szerveznek programokat is az ifjúságnak. A szegénység kezdetektől egyértelmű, ám itt még nem számítanak az etnikai különbségek, Deogratias és osztálytársai nem is tudják egymásról, hogy ki milyen származású.

deogratiasA képregény részletesen és kíméletlenül mutatja be a folyamatot, ahogy ez megváltozik. De ami miatt zseniális az az, hogy mennyi mindent igazából nem mutat be, elhallgat. Ezeket az olvasó a saját fejében képezi le, mégpedig azért, mert a képregény két idősíkon játszódik: az egyik az, amit az előbb elkezdtem bemutatni, ami lineálisan halad a mészárlásba. A másik, és ezek váltogatják egymást, a jelen, a mészárlás utáni állapot, amikor Deogratias mint helyi őrült, helyét nem lelő kísértet, elállatiasodott lény, tök egyedül kóborol a faluban. A két idősík közötti cselekménybeli hézagot az olvasó csepegtetett információk alapján tölti be, és hogy még izgalmasabb legyen az egész, a borzalmas jelenben még rejtélyes dolgok is történnek.

Nagyon, nagyon sajnáltam Deogratiast, hogy teljesen szétesett emberként tud csak tengődni a népirtás után, teljesen egyedül. Iskolatársai közül a két legjobb barátja, két tutsi lány nem szerepel a jelen idősíkjában, és ahogy árnyalódik Deogratias és a lányok közötti viszony, úgy lesz egyre nyomasztóbb a hiányuk.

screen-shot-2014-04-29-at-1-54-28-am

Arról, hogy mi történik a képregényben, most nem szeretnék semmit felfedni. A mészárlás körülményeiről azonban sokat elmond, hogy máig nem tudni, hány ember halt meg, a wikipédián az áll, hogy száz nap alatt százezer és ötszázezer közötti ember halt meg. Stassen nem statisztikai adatokkal, hanem kidolgozott karakterekkel dolgozik, akik között sokszínű, olykor ellentmondásos, de mindig hihető kapcsolati háló van. A legérdekesebb karakterek számomra az anya és az újonnan érkező misszionárius voltak. Persze mondhatjuk, hogy bizonyos szinten mindegyik klisékből építkezik, és Stassennak csak valahogy ügyesebben sikerült a tipusokat megtestesítő karaktereit mozgatnia, mint másoknak. Mégis úgy érzem, a kapcsolatok beágyazottsága, a viszonyrendszer múltbeli előzményeinek meghatározó volta miatt érdekes az a világ, amit Stassen megteremt ebben a fiktív ruandai faluban.

Nem véletlen, hogy a képregény vizualitása lenyűgözi a kritikusokat, tanulmányírókat. Sokszor hallgat el a történet, ilyenkor az égboltot ábrázoló panelekben együtt elmélkedhetünk a kilátástalanságról a főszereplőkkel, vagy szintén okos vizuális megoldás (és egyben számomra megrázó is), a népirtást túlélő Deogratias alakjának átváltozásait nézni: szó szerint elállatiasodik, amikor túl sok benne a feszültség.

Ajánlom ezt a képregényt mindenkinek. Tényleg.

(Tudományos érdeklődésűeknek itt van Orbán Katalin tanulmánya.)

deogratias2.jpg

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s