A legjobb képregény

Most ismét vagy öt könyvet olvasok egyszerre, ezek közül az egyik: Bart Beaty és Benjamin Woo: The Greatest Comic Book of All Time. Symbolic Capital and the Field of American Comic Books (Palgrave Macmillan, 2016). Azaz: Minden idők legjobb képregénye. Szimbolikus tőke és az amerikai képregénypiac.

9781137561961-1Ez egy remek szerkezetű könyv (bár ezt Beatytől megszokhattuk): az egész könyvet egyetlen, az első fejezet címében feltett kérdés fogja össze. Mi lenne, ha minden idők legjobb képregénye XY lenne? (Ez szórendileg nyilván angolul jön ki jól, ahol minden további fejezet címe igazából egy valamilyen szempontból fontosnak tartott képregény címével válaszol a feltett kérdésre.)

Szóval ez itt a lényeg, ezt a valamilyen szempontot járja körbe a könyv: mert a kulturális beágyazódás és a kulturális értékteremtés annyira sokféle, hogy ahhoz, hogy valamit a legjobbnak nevezzünk, legalább annyi szempontot ignorálnunk kell, mint amennyit figyelembe vettünk. Az egyes fejezetek azokat a folyamatokat vizsgálják, ami alapján a “legjobb képregényeket” tartalmazó listák és asszociációk létrejönnek.

A gondolatkísérlet természetesen az amerikai képregénypiac legkanonizáltabb művével indít: Mi lenne, ha minden idők legjobb képregénye Art Spiegelman Mausa lenne? Illúziók nélkül olvashatunk itt a kanonizálás folyamatairól, a tartalom és a forma diszkrepanciájából származó sikerről, a kulturális közegről, amely épp irodalmi és filmes médiumokban fedezi fel a Holocaustot. Mivel nemrég adtam le a kritikámat a Nyugat + Zombikról, azt az eszmélési folyamatot, és a rádöbbenést, valamint a vélt szakadékot forma és tartalom között (ami ugye butaság), amiről a Maus kapcsán írnak, abszolút érezni vélem a Csepella-képregény fogadtatásában. Kár, hogy olyan sok benne a hiba. (ld. a már sokat idézett prae.hu kritika (inkább ismertető) naiv rácsodálkozó megjegyzését, “Csepella képes elhitetni, hogy mindez akár meg is történhetett volna.”

A további fejezetek:

  • egy Robert Crumb-képregény? — elvégre ő amerikának az az alternatív képregényese, aki annyira be van épülve a művészvilágba, hogy az eredeti rajzait roppant drágán árverezik (ld táblázat mindjárt) és hogy még mindig nem lehet arról beszélni, hogy mennyire csúnyán bánik a nőkkel a munkáiban, és ilyen témákról képregénykutatók is csak suttogni mernek konferenciákon cigiszünetben (true story, és nem is én hoztam fel a témát!)
  • egy Jack Kirby-rajzolta szuperhősös sztori? — elvégre ő a képregények királya
  • egy Alan Moore által írott képregény? — ez kérdés? Nyilván egyeseknek nem. Ismerek is ilyet!
  • egy Archie-képregény? — a legigénytelenebb trash gyerekeknek
  • nem fehér férfi alkotása? — ugye ugye, nem csak a tavalyi Oscar-gála hófehér.
  • Marjane Satrapi Persepolisa? — mondjatok egy másik nem fehér nőt, oké?
  • mások

A könyv számos remek grafikont tartalmaz:

academic canon beaty

A fenti grafikon azt mutatja, hogy 2015-ig kikről született a legtöbb elemző tanulmány. Mivel a magyar képregénycsoportokban az emberek gyakran egyenlőségjelet tesznek a kritika, a recenzió, a blogbejegyzés, és a tanulmány között, itt kiemelném, hogy ezek tanulmányok. :) Most már nyilván több cikk létezik, mennyiségre, de az arány szerintem változatlan.academic canon beaty2

Ez is ugyanazt mutatja, máshogy.money

Még ezt a grafikont is szeretem: a legdrágábban elárverezett képregényoldalak. Látható, hogy Crumb az egyetlen nem szuperhős. És most megyek vissza olvasni. :)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s