Élőlényláncolat – Moskát Anita: Irha és bőr

Véletlenül vettem meg az Irha és bőrt (hogy ne csak angolszász SF-et olvassak már). Pár nappal utána jött ki Sándor Anna HVG-interjúja Moskát Anitával, innen gondoltam, hogy jó lesz ez. A könyv valóban kiválóra sikerült: nagyon szép nyelven szól hozzánk, öröm olvasni a mondatokat, miközben a sztori okos (ezt nem győzöm hangsúlyozni) és jól van adagolva.

Annak ellenére, hogy a fülszöveg arra fókuszál, hogy létrejön egy új értelmes faj, ami állati és emberi tulajdonságok keverékéből áll, a könyv egyáltalán nem biohorrorosodik,. Nem ijesztget ezekkel az új egyedekkel (fajzatokkal vagy kimérákkal), őket mint társadalmi (társadalmon kivüli, de magát az emberi társadalomhoz mérő) csoportként azonosítja. Miközben terroristák eszközeit használó, médiaszereplő, vagy éppen naiv fajzatok sorsát követtük, végig az állt a középpontban, hogy mi az emberi és hogy az emberséget hogyan lehetne definiálni. Valamint az, hogy az erőszak (Feketebárány) vagy a manipuláció (August) fog-e hamarabb elérni egy félmegoldást. Mert – hála Istennek – a könyv nem hisz a végső tökéletes jó megoldás sikerében, és ettől lesz hiteles.

Szóval most nem az egyébként tűpontosan végigvitt társadalmi és egyéni konfliktusokról szeretnék írni (öröm volt együtt gondolkodni a szerzővel), mert úgy gondolom, ezeket több fórumon kibeszéltük már (ha nem, szóljatok, és írok róluk :) . Helyette két dologról írnék, a biológiáról és a középkori világképről, amelyek engem nagyon lekötöttek olvasás közben.

irha és bőr

Az Irha és bőr egyik alapfeltevése, ami nem a cselekmény szintjén, hanem a nyelvében, a mondataiban nyilvánul meg az, hogy nézzük meg, mi a helyzet azzal, hogy biológiai (és nem csak gondolkodó, érző) lények vagyunk. A fajzatok, mivel állatok és emberek is, ezt a biológiai vizsgálatot teszik könnyebbé. Nézzük meg, mi a helyzet az állati érzékeléssel, nézőponttal, meg egyáltalán, vegyük komolyan a biológiai létezést, legyen a biológia az irodalom része. Ez nagyon közel áll hozzám, tulajdonképpen ezért vettem meg a regényt.

Ezt a biológiaközeliséget nem természetközeliségnek nevezném, hanem a test mint folyamatosan dolgozó, funkciókkal bíró összetett egység komolyan vételének a hasonlatok, események, érzetek leírásában. Például:

“Csak utána döbbent rá, hogy fejében szól a hang, mintha gigantikus adóvevő jelét fogná, amely megrezgeti a velőt a csontjaiban, visszhangzik folyadékkal telt testüregeiben és megpendíti a sejtmembránokat.”

borstruktura

A szereplők testének és érzeteinek egy nem annyira szokásos felfogása miatt tetszett annyira a regény, amikor a (mondjuk) gyönyörű napsütésről (mondjuk) nem a szereplők legkedvesebb gyerekkori/szerelmes/jelnetőségteli emlékei idéződnek fel, és ennek a (mondjuk) napsütésnek nem is lesz semmilyen metaforikus szerepe vagy kiemelt jelentősége, hanem a konkrét érzékelés öröme és természete áll a fókuszban.

Egyből Derrida The Animal That Therefore I Am c. szövege ugrott be, csak itt kevesebb a macska. És itt most áttérek a másik gondolatra, a középkori világképre: ugyanis Derrida meg a nyomában kibontakozó animal studies világképileg szétcincálná ezt a könyvet. Ahogy a kötetbemutatón Kleinheincz Csilla tökre jól összefoglalta, és én is így gondolom, szóval pacsi, az Irha és bőr minden cselekményszálának az áll a középpontjában, hogy gondoljuk újra, mi tesz valamit emberré vagy emberivé. A humán (a könyvben: sapiens) fogalmának átgondolását szeretnék elérni a fajzatok jogaiért különböző módokon küzdő szereplők (és itt most megállom, hogy a szereplők életútjairól és kérdésfeltevéseiről írjak).

Ugyanakkor, ez az egész újragondolás egy naaaaaaaaaagy nagy ellentmondásra épül, amire a regény nem reflektál. Maga a humán definíciójának újragonolása igénye vagy feladata egy (jobbhíján nevezzük így) liberális igény, ami a rabszolgafeleszabadítás-női jogok-melegjogok-menekültjogok történelmileg és a jelenben is velünk lévő mozgalmaival rokonítható. Ezek a mozgalmak (és a fajzatok egy része a regényben) azt mondják, hogy nézzük meg, mik azok a kritériumok, amik alapján valaki megérdemli a humán cimkét, és ha azoknak a fajzatok megfelelnek, járjanak nekik is emberi jogok (meg minden más), és legyenek nekik is emberi kötelességeik. Ez a vizsgálat alapvetően eltörölni igyekszik a hierarchikus különbségeket például azáltal, hogy a nőknek is ad szavazati jogot, vagy hogy a mindenen kívül álló fajzatokat a társadalom részeként tartja számon. Ha a prototipikus humán (fehér férfi, lehetőleg gazdag) definíciójának újragonolását nézzük, a regény 21. századi parabolának is tekinthető.

Ennek a parabolaságnak mond ellen az, hogy az egyenlőség szólamát megelőzően egy sokkal mélyebb hierarchiára épül az Irha és bőr világképe, nevezetesen arra, hogy a fajzatok úgy jönnek létre, hogy az állatok emberré akarnak válni. Több olyan jelenet is van, hogy áll a Teremtő (vagy mások, ha olvastátok, tudjátok), és az állatok köré gyűlnek, mert a vágy, hogy emberré legyenek, erősebb bennük biológiai ösztöneiknél. Olyan erős, hogy szinte kitépik a Teremtőből az átváltozást, erőszakkal is. Amikor az állatok a teremtő köré gyűlve emberré akarnak válni, akkor egy mitológián (teremtésmítoszon) alapuló evolúciós ugrást akarnak végrehajtani: egy magasabb szintre kerülve emberré válni. Na ez, ez egy nagyon szép középkori dolog.

A középkori világrend szerint létezik a great chain of being, az élőlények, sőt, jelenségek (pl kövek) hierarchikus láncolata, ahol az állatok az ember alatt állnak, az ember pedig isten alatt. Szerintem ez egy szép rend, és főleg, ha az alattunk levők iránti felelősségérzettel is párosul, akkor jó modellje lehet a kortárs klímavédelmi vitáknak, amivel a klímaváltozást tagadók konzervatív köreit meg lehetne szólítani.

Die_Leiter_des_Auf-_und_Abstiegs

Az Irha és bőr azért épül egy feloldatlan ellentmondásra (és Derrida meg az animal studies azért szedné darabokra), mert a könyv egyszerre állítja, hogy az ember a teremtés koronája (az állatok emberré akarnak válni), és hogy legyen egy horizontális, befogadó, újradefiniált emberdefiníciónk, mert igazából a hierarchiák szokáson alapuló és lebontandó struktúrák.

Ezt a kettőt szerintem lehet egyszerre állítani, csak jobban meg kéne érvelni. Az egy más kérdés, hogy a totálisan beidegződötté vált bipoláris gondolkodásban (bal vagy jobb, liberális vagy konzervatív, ez vagy az), nem szokták, sőt, a jogért is meg kell harcolni, hogy valaki ne két pólusban gondolkodjon. Szóval lehet egyszerre állítani, csak erre sehol sem reflektál a könyv.

Ez egy kritikai zárlat lett, de ez ne tévesszen meg senkit, az Irha és bőrt ajánlom nagyon, szép a nyelve, jó a sztori, és jókat lehet gondolkodni, lásd fenn.

Értékelés:

10/10 pont

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s